K�nyelmesen terpeszkedtem a kviddicsp�lya lel�t�j�nak legmagasabb pontj�n. �prilis k�zepe volt, kiss� ugyan cs�p�s volt az id�, de a nap ragyog�an s�t�tt. Behunyt szemmel �lveztem a kellemes id�t, �s elmer�ltem a gondolataimban.
Szinte minden t�k�letes volt. Szinte.


November v�g�n Harry v�gleg meg�lte a S�t�t Nagyurat. H�l’ Merlinnek. Semmi kedvem nem lett volna hal�lfal�nak �llni. A legfurcs�bb az volt az eg�szben, hogy Lucius Malfoy, a h�rhedt hal�lfal� m�g a v�gs� csata el�tt �t�llt Dumbledore oldal�ra. �s mit csin�lt?! Csom� hal�lfal�t �t�ll�tott. K�zt�k az �n ap�mat is. Igaz, mag�t�l a soha nem �llt volna �t, de any�m r�seg�tett. �s milyen szerencse! �gy mi a gy�ztes oldalon �lltunk.


P�r nappal a nagy csata ut�n kider�lt, hogy Malfoy mit�l lett hirtelen ilyen j�t�t l�lek. Draco Malfoy, a Mardek�r hercege, az egy szem fia �sszej�tt Harry Potterrel. Hatalmas botr�ny lett bel�le, a mardek�rosok tomboltak, a griffend�lesek a mardek�rosokat �tkozt�k. Gyakran sz� szerint. A ked�lyek azonban hamar lecsillapodtak, amikor Malfoy �s Potter a nagyteremben mindenki el�tt elmondta, hogy t�nyleg szeretik egym�st, �s ha valaki k�z�j�k mer �llni, az �gy v�gzi, mint a S�t�t Nagy�r. Egy kupac hamuk�nt.


Nem b�ntam meg, hogy egy�tt maradtak. �s ezzel a legt�bben �gy vannak. Lassan meg�rtett�k, hogy Draco mi�rt habarodott bele Potterbe. Eleinte kiss� szer�ny volt ugyan, de kezdett felold�dni. Intelligens, b�tor �s j� t�rsas�g. A mardek�rosok, k�zt�k �n is, hamar befogadtuk. F�leg miut�n kider�lt, hogy a Teszlek S�veg a Mardek�rba akarta beosztani. �gy h�t mindenki boldog volt. Egy kis ideig. R�j�ttem, hogy hatalmas baj van velem. Szerelmes vagyok… �s pont abba, akibe nem szabadna. Blaise Zambinibe. Azt eddig is tudtam, hogy a fi�kat szeretem, de hogy Binit?! �gy azt�n, egy�ltal�n nem mardek�ros m�don ker�lni kezdtem – szenvedve fels�hajtottam. – Pedig az ut�bbi id�ben j�l elvoltunk. Igaz, azel�tt is. � sem besz�lt sokat, �n sem. Meg h�t ki is bar�tkozna velem? M�g mardek�rosnak is furcsa vagyok… Van egy gy�gy�thatatlan szenved�lyem. A v�r. Egyszer�en im�dom... Anya szerint ap�mt�l �r�k�ltem. Ilyenkor mindig eszembe jut Greyback meg Macnair. Baahh… kir�z a hideg m�g az eml�t�s�kre is. De nem tehetek r�la! Olyan sz�p piros... �s az illata... Meg az �ze... Ugrok r�, mint �jszak�nk�nt a kanos Draco Harryre... �gy h�t nem igaz�n bar�tkoztak velem sz�vesen. Eml�kszem egyszer Crack vagy Monstro – a fene jegyzi meg, hogy melyik melyik! - Teddynek h�vott. �r�kig kellett sik�lnom a v�rt a klubhelyis�gben. De h�t, ha ut�lom ezt a nevet! Egyed�l csak anya h�vhat �gy. Az�ta Ted vagyok. Akkor kezdett el velem bar�tkozni Draco meg Blaise… �s hogy honnan ered ez a v�r-m�nia? Kiskoromra vezethet� vissza. Ap�m Macnair �s Greyback ut�n k�vetkezik kegyetlens�gben. � a nagyapj�t�l �r�k�lte, akit elmebetegnek tartok a mai napig. Felv�ltva tan�tottak a Nott k�ri�ban.


Tizenn�gy lehettem, amikor elkezdt�k bel�m nevelni a ”Nott-�r�ks�get”. Eleinte nem volt felt�n�… Eleinte csak kisegereket kellett megk�noznom, majd j�ttek a macsk�k, kuty�k, birk�k… a legdurv�bb a l� volt. Ott �ll�totta le �ket any�m. Egy hatalmas, gy�ny�r�, �jfekete cs�d�r. Soha nem l�ttam m�g annyi v�rt, mint akkor. Nem tudtam levenni a tekintetemet r�la. Legink�bb a szem�r�l. Nagy, fekete szemei voltak, amelyek akkor teli voltak k�nnal �s f�jdalommal. Az �les nyer�t�seit sem felejtem el soha… Az�ta nem �ltem meg semmit. �s az�ta hal�losan rettegek a lovakt�l… - �sszer�zk�dtam. – Nagyap�m �let�t vesztette a csat�ban. Nem mintha hi�nyozna… Ap�mat any�m kezdte j� modorra tan�tani. El�g vicces volt l�tni apa k�p�t, amikor anya elvette t�le a p�lc�j�t, �s kijelentette, hogy t�bbet nem k�nozhat meg senkit �s semmit. Szerencs�snek �rzem magam annyiban, hogy ap�m szereti any�t. �s ugyanez van ford�tva. Sz�val minden t�k�letes, lesz�m�tva a szerelmi �letemet.


Egyszer csak �reztem, hogy valaki mell�m �l. Elk�peszt� gyorsas�ggal �ltem fel �s a p�lc�mat a „betolakod�ra” szegeztem. Azt els�, amit megl�ttam egy nagy, z�ld szemp�r…
- H�, Ted! Nem akartalak megijeszteni, vagy valami…
- Oh, Harry… - engedtem le a p�lc�t zavartan pirulva. �me, egy �jabb tulajdons�g, amit nem tudtak bel�lem kinevelni. – Bocsi, nem tudtam, hogy te vagy az. Neked most nem Drac�val lenne tal�lk�d? – pislogtam r�.
- Ohh, m�r v�gezt�nk – vigyorgott. – De te? Mostan�ban sokat vagy egyed�l – n�zett r�m �that�an.
- Igen? – n�ztem f�lre zavartan – �szre sem vettem…
- Ted. Az�rt annyira m�r ismerlek, hogy tudjam, hogy ha ennyire elszigetel�dsz a bar�taidt�l, akkor baj van.
- Nincs semmi bajom – morogtam halkan.
- Biztos? – vonta fel a szem�ld�k�t – Tudod, �n is �gy viselkedtem, amikor megtudtam, hogy szerelmes vagyok… - befejezni m�r nem tudta, ugyanis eluralkodott rajtam a p�nik, �s az �rz�s, hogy min�l el�bb letagadjam.
- Mii?? Szerelmes? Ha-ha, j� vicc! �n? Soha! – nyekegtem, mik�zben �reztem, hogy az arcom egyre jobban felforr�sodik.
- Ted… Nem akarsz te elmondani nekem valamit? – n�zett r�m azzal az idi�ta z�ld szemeivel, amiknek nem tudtam hazudni.
- Merlinre Harry! Olyan szerencs�tlennek �rzem magam! �s pont bel�! Akin�l es�lyem sincs, r�ad�sul minden m�sodik di�k ut�na lohol! – fakadtam ki – Mi�rt �? J�, tudom, az�rt �, mert olyan helyes, meg, ha jobban megismered, akkor aranyos, �s okos…
- Theodore Nott! – megszeppenve n�ztem r� – sokat seg�ten�l vele, ha elmondan�d, hogy ki az! – tenyerembe temettem az arcom, �s onnan morogtam:
- B’lz’ Z’ni – morogtam kelletlen�l, c�klav�r�s fejjel. � �rtetlen�l n�zett r�m.
- Ted, nem �rtem, ha �gy motyogsz…
- AZT MONDTAM, HOGY BLAISE ZAMBINI! – ord�tottam fel, mire a Tiltott Rengeteg f�ir�l riadtan r�ppentek fel a madarak. �n holtra v�lt arccal pr�b�ltam els�llyedni, de persze nem siker�lt. Harry, �gy t�nik, meglep�d�tt.
- Hogy… hogy Blaise? Oh… h�ha… nem gondoltam volna… - hebegett, mire �n m�g jobban sz�gyelltem magam. H�t, nan�, hogy csak nekem juthat eszembe ilyesmi…
- Jaj, de �desek lenn�tek! – ki�ltott fel hirtelen, mire �n r�m�lten pattantam fel a helyemr�l.
- Te… tess�k? – n�ztem r� nagy szemekkel. � csak mosolygott.
- H�t – vonta meg a v�ll�t –, �sszeilletek. Blaise a s�t�t b�r�vel, fekete haj�val �s szemeivel, illetve azzal a hihetetlen izomzat�val… Te pedig a kiss� szembel�g� gesztenyebarna hajaddal, vil�gosk�k szemeiddel �s a sokak szerint form�s fenekeddel t�k�letes p�rt alkotn�tok… - vigyorodott el az �n jellemz�semn�l, mire �n ism�t v�r�s voltam, mint a f�tt r�k. Egy elkeseredett s�hajjal k�s�rve �ltem vissza mell�.
- Ez mind sz�p �s j�… lenne, de a szerelemhez k�t ember kell. Egyed�l nem tudom megcsin�lni – n�ztem a nagy f�ves p�ly�ra szomor�an. Bar�tom a v�llamra tette a kez�t, �s meg�rt�en mosolygott.
- Tudom, Ted… De nem ismered Blaise �rzelmeit. Tudod, hogy a k�lvil�g sz�m�ra csak a hideg �s �rz�ketlen �larc�t mutatja, de bel�l igaz�n �rzelmes. Viszont azt elmondhatom, hogy rosszul esik neki, hogy ker�l�d. Szinte mindenkit v�gigk�rdezett, hogy tudjuk-e, mi a bajod. Engem is. Ne fordulj el t�le.
- De tudod, milyen neh�z �gy a k�zel�ben lenni, hogy minden percben azzal k�szk�dsz, hogy ne vesd r� magad? – keseregtem. � erre felnevetett.
- Persze, hogy tudom! – mosolygott. – Ugyanezt �reztem annak idej�n Draco k�zel�ben. �s mint kider�lt, � is ezt �rezte a k�zelemben – n�zett r�m huncutul csillog� szemekkel. �n erre megint elpirultam. Err�l is le kellene szoknom…


***


Sosem szerettem ezt a f�ln�t�s mamlaszt. Csak az�rt viselem el, ami�rt Draco, Bini �s a t�bbi mardek�ros. Mert Harry k�zeli bar�tja. Tulajdonk�ppen azt sem tudom, hogy mit keresek itt. Na, de ink�bb figyelek arra, hogy mit besz�l Hagrid…
- Ezen az �r�n p�rokban dolgoztok. Mivel nem vagyunk sokan, �n mondom, ki kivel. Harry, te Malfoyjal, Ron Hermion�val, Parkinson Bullstode-dal, Parvati Lavenderrel, Zambini Nottal – �s mint aki j�l v�gezte a dolg�t, elindult a Rengeteg ment�n, intve, hogy k�vess�k. Arra eszm�ltem fel, hogy Blaise megtasz�t h�tulr�l, hogy induljak m�r. Ez �rdekes dolgokat v�ltott ki bel�lem. Az �rint�se forr� nyomot hagyott a h�tamon, mintha �ram cik�zott volna v�gig ott, majd sz�tterjedt az eg�sz testemben, de legink�bb az �gy�komban. Teljesen bep�nikoltam. Ha m�r egy ilyen �rtatlan �rint�s ezt v�ltotta ki bel�lem, akkor mi lesz a k�s�bbiekben? Val�sz�n�leg a csillagvizsg�l� torony perem�n k�t�k ki… Felpillantottam �g� arccal, �s tekintetem �sszekapcsol�dott Harry�vel. B�tor�t�an r�m mosolygott, de nem sokat seg�tett, mivel m�g mindig �gy mentem, mintha kiv�gz�sre menn�k. A saj�tomra. �s ez m�g csak rosszabb lett. Ahogy megl�ttam, hogy mivel fogunk foglalkozni ezen az �r�n, minden sejtem �s a j�zan eszem is azt �v�lt�tte, hogy forduljak meg, �s rohanjak ki a vil�gb�l. Hatalmas, aranysz�r�, m�g egyszer kiemelem, �RI�SI lovak. Szents�ges Merlinem… Itt a v�g… Az a sz�r�s mamlasz �ppen kisel�ad�st tartott azokr�l a t�lm�retezett, lovakra hasonl�t� sz�rnyetegekr�l.
- Ezek a csod�latos teremt�sek abraxanok. A sz�rnyaik feszt�vols�ga csaknem el�ri az �t m�tert. A marmagass�gul �ltal�nosan m�sf�l, k�t m�ter. Sz�r�k az arany minden �rnyalat�ban pomp�zik. Rendk�v�l er�sek, �s t�bbnyire kiz�r�lag tiszta whiskyt isznak. A mi lovaink vadon �lnek, �gy a whiskyt v�zzel �s k�l�nleges, csak itt fellelhet� n�v�nyekkel p�tolj�k. Kiv�l� emberismer�k, n�h�nyan azt �ll�tj�k, hogy k�pesek a lelk�nk m�ly�re l�tni. Minden p�rra jut egy abraxan. Az �ra v�g�ig arra k�rlek titeket, hogy ismerkedjetek �ssze vel�k, �s kicsit s�t�ltass�tok meg �ket – ezzel befejezettnek nyilv�n�totta a dolgot, �s kinyitotta a hatalmas kar�m ajtaj�t. P�ronk�nt egy embernek kellett odamenni, hogy hozzon egy lovat. Term�szetesen Blaise ment, mivel �n gy�keret vertem oda, ahol �ppen �lltam, mikor megl�ttam azokat a d�g�ket. Dr�ga p�rom hamarosan visszat�rt a lehet� legnagyobb �s legf�lelmetesebb p�ld�nnyal. Ebben a percben �tkoztam Zambinit a maximalistas�g��rt, Hagridot az idi�ta �tletei�rt, az ap�mat a v�rim�dat��rt, �s legf�k�ppen magamat, ami�rt vil�gra j�ttem. A hatalmas l� egyenesen r�m f�ggesztette m�lybarna tekintet�t. Mintha olvasna a gondolataimban �s eml�keimben. A jeges f�lelem t�sk�s l�nck�nt �lelt k�rbe �s pr�b�lt megfojtani. Ledermesztette a v�gtagjaimat, remeg�sre k�sztetett, belemarkolt a lelkembe, minden�tt ott volt. M�ig a fejemben volt a fekete cs�d�r keserves nyer�t�se �s v�rben �sz� teste… Kit�gult szemekkel n�ztem, ahogy az aranysz�r�, hatalmas �llat lass�, nyugodt l�ptekkel elindul fel�m. K�zel j�rtam az �jul�shoz, �s csak az mentett meg, hogy valaki hirtelen be�llt m�g�m, �s gyeng�den megfogta a kezemet. �sszerezzentem, �s hangosan zih�lni kezdtem. K�zben az �llat meg�llt el�ttem p�r centire, �s v�rt. Hirtelen meghallottam egy ismer�s, gyeng�d, m�ly hangot, mely f�lemt�l p�r centire suttogott.
- Mi�rt nem mondtad, hogy f�lsz a lovakt�l? – nem volt megrov�, d�h�s, csup�n v�gtelen�l gyeng�d �s figyelmes. V�laszolni azonban nem tudtam. A f�lelem m�g mindig nem hagyott el, gyeng�nek �reztem magam. Remeg� kezemet egy biztos, puha teny�r �vatosan megemelte. Mikor r�j�ttem, hogy mire k�sz�l, r�m�lten akartam elh�zni a kezemet, de Blaise biztosan tartott. Megnyugtat�sk�pp m�sik karj�val �t�lelte a derekamat. Ekkor m�r nemcsak a f�lelemt�l remegtem. Egyszer csak a kezem egy selymes, l�gy b�rh�z �rt. Oda kaptam a tekintetemet, �s l�ttam, hogy �ppen az abraxan orr�ra sim�tottam a tenyeremet. �nk�ntelen�l h�z�dtam h�tr�bb, eg�szen addig, m�g egy m�sik, forr� testhez nem simultam. M�g felfogni sem volt id�m, Blaise m�r ir�ny�tani kezdte a kezemet, amely lassan �tt�rt a l� homlok�ra, pof�j�ra, majd nyak�ra. A f�lelmem kezdett csillapodni, �gy egyre b�trabban cir�gattam a puha, arany sz�rt. A l� m�g k�zelebb l�pett, �s �n csak akkor vettem �szre, hogy az abraxan �s Blaise k�z� szorultam. Nem tudtam nem elpirulni a gondolatra, hogy vajon hogy is n�zhet�nk ki egy k�ls� szeml�l�d�nek… Mintha az �llat csak meg�rezte volna, hogy mire gondolok, finoman k�zelebb nyomta az orr�t, �s pr�szk�lt egyet. �n a hirtelen gesztusra �sszerezzentem, mire a derekamon a szor�t�s er�s�d�tt, �s ism�t meghallottam a borzongat� hangot.
- J�l van, nagyon j�l csin�lod… - vissza kellett tartanom a j�les� s�hajomat, melyet az �lel�se okozott. �m mint egyszer minden j�nak, ennek is v�ge szakadt. Hagrid felk�ld�tt a gyeng�lked�re, mert szerinte t�l s�padt vagyok, �s remegek. M�g utolj�ra v�gigsim�tottam a l� nyak�n, mire az orr�val az arcomhoz d�rg�l�z�tt, majd nem n�zve Blaise-re, szinte bemenek�ltem a kast�lyba. Mint az k�s�bb kider�lt, kisebb sokkot kaptam. Madam Pomfrey bel�m tuszkolt egy adag nyugtat� b�jitalt, �s csak vacsor�ra engedett el a gyeng�lked�b�l. Az ut�na k�vetkez� napokban m�g jobban ker�ltem �letem �des megkeser�t�j�t. � a szokottn�l is mogorv�bb �s sz�tlanabb volt. Nem tudom, hogy vajon j�l d�nt�ttem-e…


***


Ism�t a kviddicsp�lya lel�t�j�n k�t�ttem ki. �prilis v�ge szokatlanul hideg �s szeles id�vel boldog�tott minket. M�g vastag, t�rdig �r� kab�tomban �s a mardek�ros s�lamban is remegtem. R�szben a hidegt�l, r�szben pedig Blaise-t�l. Mivel megint rajta j�rt az eszem. Az�ta a lovas incidens �ta k�t h�t telt el, s �n csak egyre jobban fordultam magamba. De n�zz�k a j� oldal�t. Most m�r szeretem a lovakat. M�rmint csak azt az egyet. Gyakran odaj�n hozz�m, b�r ez �rthet�, hiszen az�ta szinte minden nap kint vagyok n�la. Elmondtam neki, hogy mi b�nt, mire csak n�zett r�m azokkal az okos, barna szemeivel. Sz�rakozottan figyeltem, ahogy Harry �s Draco vid�man �s egym�st cs�pelve kergetik a cikeszt, sz�lsebesen r�pk�dve a p�ly�n. �ldottam a meg�rz�seimet, mivel meg�reztem, hogy valaki van a h�tam m�g�tt. Hirtelen fordultam meg, s kis h�j�n lezuhantam a lel�t�r�l. Szem�lyesen, teljes �letnagys�gban itt �llt el�ttem Blaise Zambini. Fogalmam nem volt r�la, hogy mit akarhat, de m�r a j�l megszokott m�don kaptam el a szemeimet gy�ny�r� tekintet�r�l, �s hajtottam le a fejemet.
- Szia – k�sz�ntem kiss� rekedten �s cseppet sem magabiztosan.
- Szia – hallottam azt a szexisen m�ly hangot, amelyt�l teljesen elk�bulok. – Mit csin�lsz itt? – k�rdezte, mire �n pr�b�ltam a lehet� leggyorsabban v�laszolni.
- Drac�t �s Harryt figyelem.
- Igen? �n nem l�tom �ket – mondta vontatottan, mire felkaptam a fejemet, �s a p�ly�ra n�ztem. T�nyleg nem voltak ott.
- Hova t�nhettek? – mondtam ki hangosan, v�laszt nem v�rva. �m m�gis kaptam.
- H�t, nekem lenne n�h�ny tippem. B�r azon csod�lkozn�k, ha Harry azok ut�n k�pes lenne sepr�re �lni. Vagy ak�r menni – egy�rtelm�en �rtettem, hogy mire c�loz, �s ak�rmennyire is zavarba hozott, egyet kellett vele �rtenem. Milyen k�nos… - K�rdezhetek valamit? – v�ltott t�m�t hirtelen, mire �n r� kaptam a tekintetem.
- ���… persze – �reztem, hogy a viselked�semr�l fog k�rdezni, s nem is t�vedtem.
- Csak azt szeretn�m tudni, hogy mi a bajod. Ker�lsz. M�sokat is, de engem meg f�leg. Azt hiszem, vagyunk olyan bizalmas viszonyban, hogy elmondd, ha valami b�nt. F�leg, ha az velem kapcsolatos. Teh�t ha velem van bajod, akkor k�rlek, mondd el. Csak ennyi – v�rakoz�an n�zett r�m, mire �n idegesen kezdtem harapd�lni az als� ajkamat. Bizalmas viszonyban… �h, de m�g mennyire! Igaz�n lehetne bizalmasabb is… - puffogtam magamban, de az�rt kipr�seltem magamb�l egy el�g v�rszeg�ny v�laszt.
- Nincs semmi bajom veled – mondtam halkan. � nem igaz�n �gy n�zett ki, mint aki elhiszi.
- Vagy ha az a bajod, ami az �r�n t�rt�nt, akkor sajn�lom, �g�rem, t�bb� nem teszek semmi olyat, �s ha akarod, akkor megsz�ntethet�nk minden kapcsolatot egym�s k�z�tt – hangja hirtelen hidegg� �s �rzelemmentess� v�lt. Sz�vembe mintha t�rt m�rtottak volna, s meg is forgatt�k volna j� p�rszor. � megfordult, �s menni k�sz�lt, de �n riadtan kaptam el a karj�t �s ford�tottam vissza. � m�g mindig �res tekintettel n�zett r�m, nekem pedig meg kellett nyugtatnom mind �t, mind magamat.
- Nem err�l van sz�! Nem az a bajom! Vagyis… csak… hanem, hogy… sz�val… - kezdeti b�tors�gom hamar elm�lt, s ism�t csak zavart motyog�sra tellett. �szt�n�sen hajtottam volna le a fejem, de egy h�v�s k�z megakad�lyozott. Az �llamn�l fogva emelte meg a fejem. Arcunk k�r�lbel�l �t centire lehetett egym�st�l, s �n megint hal�losan zavarba j�ttem, mint egy als�s Hugrabugos kisl�ny.
- Akkor mi a baj Ted? Mi k�sztet arra, hogy menek�lj el�lem? – suttogta halkan, mire gerincemen v�gigfutott a hideg. Teljesen megbabon�zva meredtem az �js�t�t szemekbe, majd tekintetem lassan lev�ndorolt a sz�pen �velt ajkakra. Nagyot nyeltem, mire sz�j�ra felk�szott egy lusta, de ann�l gerjeszt�bb mosoly.
- Sz�val ez volt a baj? – hangja most m�g m�lyebb volt, s kicsit rekedtesen hatott. Akaratlanul is megremegtem, s nagy szemekkel pislogtam r�, mikor egyik kez�vel �t�lelte a derekamat, �s mag�hoz vont. – Ez�rt ker�lt�l? Ez�rt fordult�l magadba? Ez�rt k�nozt�l engem is heteken kereszt�l? – suttogta eg�szen k�zel hajolva hozz�m. �n csak pislogtam �rtetlen�l, teljesen kipirulva. – Teljesen elk�b�tott�l, megbabon�zt�l, magadba bolond�tott�l… elb�v�lt�l… - ajkai m�r az eny�met �rintett�k. Szavai m�r nem jutottak el a tudatomig, csup�n az illat�t �reztem, a hangj�t hallottam, a szemeit l�ttam. Lassan hunytam le a szemem, s az ajkaim megny�ltak magukt�l, szinte k�n�lva magukat. Fogva tart�m nem teket�ri�zott, szorosan az eny�imhez pr�selte az ajkait, nyelv�vel r�gt�n utat t�rve a sz�mba. Ha nem tartott volna, ott helyben �sszerogytam volna. A cs�kja m�ly volt, eleinte gyors, szenved�lyes, k�vetel�z�, mintha mindent most akarna megmutatni, elmondani… Azt�n a temp� lassult, egyre gyeng�debb�, szerelmesebb� v�lt… Karjaim gyeng�den �lelt�k a nyak�t, m�g az �v�i utat tal�ltak a kab�tom al�, s ott fon�dtak �ssze a derekam k�r�l. Nyelve lass� t�ncot j�rt az eny�mmel, �s mi megfeledkezve a k�lvil�gr�l cs�kol�ztunk. K�bult m�moromb�l �les f�tty�g�s �s taps ragadott ki. Szemeim kipattantak, hogy szembetal�lj�k magukat az el�gedett, gyeng�d op�lokkal. Zih�lva szakadtam el a cs�b�t� ajkakt�l �s oldalra fordultam. Ott megl�ttam Harryt �s Drac�t a sepr�j�k�n �lve, sz�lesen vigyorogva �s tapsolva. Az �sszes v�r az �gy�komb�l a fejembe t�dult, m�r-m�r Weasleyt megsz�gyen�t� m�don. Blaise-t persze nem zavarta. �jra mag�hoz r�ntott egy heves cs�kra, melyet �n kuncogva viszonoztam.

K�s�bb persze m�g a h�l�k�rletben is vigyorgott, �s olyan el�gedett fejet v�gott, mint egy nagy fekete cs�d�r, amely most nyerte meg �lete legnehezebb verseny�t.

V�ge