Hermione �s Ron k�z�tt �lltam a nagyterem csukott ajtaja el�tt. M�g sz�mos di�k szobrozott itt. �t�dikesek �s hatodikosok, meg ugye mi, v�gz�s�k. K�v�ncsi vagyok, hogy Remus mivel k�sz�lt. K�r�lbel�l f�l perc m�lva kiny�lt a hatalmas k�tsz�rny� t�lgyfaajt�, �s a di�kok be�z�nl�ttek rajta, magukkal sodorva engem is. Mi, hetedikesek teljesen leblokkoltunk d�bbenet�nkben.
- Ez… - ny�gte Seamus.
- Na, ne… - suttogta Ron mereven n�zve a ki�r�tett nagyterem k�zep�n �ll� hossz� p�diumot. Ugyanaz volt, mint �t �vvel ezel�tt. K�telkedve n�zt�nk egym�sra, mik�zben az emelv�ny k�r� gy�lt�nk. Az egyik v�g�re fell�pett Lupin professzor.
- �dv�z�llek benneteket az idei els� p�rbajszakk�r�n. Senkit ne riasszon vissza a hasonl�s�g az �t �vvel ezel�tti p�rbajszakk�rrel. Lehet, hogy a d�sz�t�s hasonl�, �m rem�lem, nem fogj�tok unni magatokat. Seg�ts�gemre lesz Piton professzor – enn�l a kijelent�sn�l a Griffend�lesek d�h�sen, m�g a Mardek�rosok el�gedetten mordultak fel –, aki �nk�nt v�llalta, hogy seg�t bemutatni, illetve megtan�tani p�r hasznos var�zslatot. El�sz�r is egy kis bemutat�val k�sz�lt�nk. Ezek a var�zslatok m�r komolyabbak �s nehezebbek, mint amelyekkel als�bb �veitekben tal�lkoztatok – tal�rja ujj�b�l el�h�zta a p�lc�j�t �s szembefordult Pitonnal. K�v�ncsian szegeztem a tekintetemet az ellenfelekre. Tudtam, hogy Pitonban m�g el�g �lesen �lnek a r�gi s�relmek, amelyeket a tekerg�k k�vettek el ellene. �s b�r Remus volt a legnyugodtabb �s legvisszah�z�d�bb mind k�z�l, m�gis hozz�juk tartozott. Rem�lem, nem fogj�k t�lz�sba vinni. A k�t f�rfi komoly tekintettel mustr�lta a m�sikat, mik�zben a formas�gok kedv��rt meghajoltak. Furcsa dolog volt ez a var�zsl�p�rbaj. Hirtelen egy burok jelent meg k�r�l�tt�k, majd elkezdt�k. Piton nyitott, de r�gt�n megkapta r� a v�laszt. Mi csak kapkodtuk a fej�nket, mint egy teniszmeccsen. T�bb var�zslat volt, amir�l m�g �letemben nem hallottam, soknak pedig nem is l�thattuk a k�vetkezm�ny�t, mert egy m�sik �tok hat�stalan�totta.
- Expulso!
- Cave malicium!
- Obstructo!
- Reducto!
- Priorinto!
- Capitulatus!
- Stupor!
- Lethargus!
- Ferrugineus!
- Poena vomica! – zih�lva �lltak egym�ssal szemben. Egyszer�en nem tudtak k�rt tenni a m�sikban. A di�kok n�ma csendben figyelt�k a k�t f�rfi imm�r n�ma csat�j�t. V�g�l Remus n�zett f�lre. Szusszant egyet, miel�tt belekezdett volna.
- Mint l�tt�tok ez egy hivatalos var�zsl�p�rbaj volt b�r� n�lk�l. Mindannyian l�tt�tok a v�d�burkot, amely k�r�lvett minket, p�rbajoz�kat. Ez akad�lyozza meg, hogy a n�z�knek bajuk essen, vagy esetleg k�v�lr�l �rkezzen seg�ts�g az egyik f�lnek. Most k�rlek benneteket, hogy rendez�djetek p�rokba. Csak kis var�zslatokat haszn�ljatok, nem akarok senkit sem levinni a gyeng�lked�re. Rajta, egy-kett�! – s�hajtva fordultam szembe Ronnal. Hermione Parvati p�rja lett. Ron elsz�nt arccal kapta el� a p�lc�j�t �s t�mad� �ll�sba �llt. Az �n kezemben is megjelent a p�lca, �s nekikezdt�nk. Ron csak mondta �s mondta az �tkokat, ront�sokat, amik esz�be jutottak, �n meg nem gy�ztem kiv�deni a n�ha el�gg� f�lresikeredett var�zslatokat. P�r perc m�lva mindketten zih�ltan t�maszkodtunk a t�rd�nkre. Persze k�zben a k�t tan�r j�r�r�z�tt a p�rbajoz� di�kok k�z�tt. Szerencs�tlens�g�nkre Piton �rt hozz�nk hamarabb. Megvet�en felhorkantott, ahogy n�zte liheg� p�rosunkat.
- Nocsak, Potter, Weasley. Ilyen hamar kif�radtak? Pedig azt hittem nagyobb �ll�k�pess�g�k van. F�leg mag�nak, Potter – n�zett r�m g�nyosan mosolyogva, mire fel tudtam volna k�pelni. De nem tehettem, �gy csak s�t�ten m�regettem. – Igaz�n sz�nalmas, hogy egy ilyen kis semmirekell� k�ly�k a Kiv�lasztott – enn�l a pontn�l kezdtem elvesz�teni a fejemet. M�gis hogy mer�szeli ezt mondani?! Tudom, hogy l�tta Ron rossz var�zslatait. �s azt is tudja, hogy a rossz var�zslatok m�g vesz�lyesebbek, mint a j�l elv�gzettek. �pp el�g f�rads�gos munka volt �ket hat�stalan�tani, de erre m�g j�n �, hogy kritiz�ljon!
- Valami gond van Perselus? – sietett a seg�ts�gemre Remus. H�l�san pislantottam r�, mire � halv�nyan elmosolyodott.
- Ugyan, nincs semmi probl�ma, Lupin, csup�n megk�s�reltem r�vil�g�tani Potter n�h�ny hib�j�ra – hangja mar� g�ny volt. D�h�sen meredtem a s�t�t szemp�rba, aki fesztelen�l, kem�nyen viszonozta. Eltartott volna egy ideig, mire �jra tudtam volna a k�rnyezetemre koncentr�lni, de egy v�gz�s holl�h�tas, n�v szerint Terry Boot kiz�kkentett a Pitonnal v�vott szemp�rbajb�l.
- A di�kok is csin�lhatnak hivatalos p�rbajt, Lupin professzor? – erre a t�bbi di�k is egyet�rt�en �s k�v�ncsian kezdett mozgol�dni, de Remus hamar lelohasztotta a lelkesed�s�ket.
- Sajn�lom Mr Boot, de nem hinn�m, hogy j� �tlet lenne… - a mondat�t azonban nem tudta befejezni, mert Piton bunk� m�don k�zbesz�lt.
- Szerintem megval�s�that� – jegyezte meg lassan. �sszevont szem�ld�kkel kerestem a b�jitalmester tekintet�t, de az Draco Malfoyra f�ggesztette �js�t�t szemeit, mintha v�rna valamire. Malfoy erre szint�n szem�ld�k r�ncolva n�zte �t, majd, mint aki megvil�gosodott, hat�rozottan b�lintott. Nem csak �n vettem �szre ezt a kis k�zj�t�kot, mivel mindenki a mardek�ros kisherceget figyelte. – �t �vvel ezel�tt k�t di�k belekezdett egy nem hivatalos p�rbajba, ami az�ta sincs befejezve. Mi�rt ne fejezhetn�k be itt �s most hivatalos keretek k�zt? – vonta fel egyik szem�ld�k�t, m�g a sz�j�t el�gedetten elh�zta. Az �t�dikesek �s hatodikosok �rtetlen�l n�zt�k a b�jitaltantan�rt, �m a hetedikesek sokkoltan meredtek r�. Komoran n�ztem Malfolyra, aki el�gedetten figyelte a hirtelen hangulatv�ltoz�somat. J�l eml�kszem arra, amikor m�sodikban p�rbajoztunk egym�s ellen. Akkor der�lt ki r�lam, hogy p�rszasz�j� vagyok. �s t�nyleg f�lbemaradt az a p�rbaj.
- Rendben – susogtam halkan. Szinte egyszerre �rt�k el a hossz� emelv�nyt, �s l�pt�nk fel r�. M�r mindkett�nk kez�ben ott volt a p�lca. Az arcunk el� emelt�k �s merev arccal meghajoltunk. Remus k�z�nk �llt �s agg�dva n�zett r�m.
- Harry, nem musz�j ezt tenned… - n�zett m�lyen a szemembe, de �n leintettem.
- Most m�r nem fordulok vissza – pillantottam r� komolyan. � b�lintott �s zeng� hangon megsz�lalt.
- Ezennel kezdet�t veszi a hivatalos var�zsl�p�rbaj. Amint a var�zsfal megjelenik, nem fog elt�nni mindaddig, am�g egyik�t�k el nem �jul, vagy ha mindketten nem akarj�tok. H�romra kezditek – Malfoy t�mad� �ll�sba helyezkedett, �n v�dekez�be. Nyerni fogok. Nyernem kell. M�g tomp�n hallottam Remus hangj�t, amint elki�ltja a h�rmat is �s megkezd�d�tt a csata �s a tervem els� f�zisa. Malfoy ind�tott egy kem�ny h�tr�ltat� �tokkal, amelyet k�nnyed�n h�r�tottam. A k�vetkez� percekben folyamatosan bomb�zott, s �n csak v�dekeztem. Az egyik cs�nya, izomg�rcs�t okoz� var�zslata kis h�j�n eltal�lt, de az utols� pillanatban elugrottam. Nem baj… F�radj csak Malfoy…
- Ignis diabolus! – ki�ltotta el mag�t, mire �n egy pillanatra ledermedtem. M�g sosem l�ttam olyasvalakit, aki tudta volna ezt az �tkot haszn�lni. Legink�bb az�rt, mert nem �ppen leg�lis. Az el�ttem l�v� s�rk�ny alak� t�z�rv�nyre n�ztem. Francba…
- Respergo flamma! – v�laszoltam �sszpontos�tva, mire az �ltalam keltett v�z�rv�nyb�l egy l� rontott ki �s ugrott a s�rk�nynak. Az eg�sz terem megtelt g�zzel, mivel ez �tsziv�rgott a burkon. T�k�letes. Indul a m�sodik f�zis. Draco k�r�lbel�l h�rom m�terre �llt t�lem kivont p�lc�val. R� ir�ny�tottam az eny�met �s elsuttogtam a var�zslatot.
- A obscur venatic - egy s�t�tlila, m�r-m�r fekete �tok indult �tj�nak, ak�r egy vill�m. Malfoy arc�ra ki�lt a f�lelem, ahogy r�j�tt, hogy ezt az �tkot m�g sosem hallotta. A var�zslat a feje mellett p�r centivel suhant el, �s belecsap�dott a v�d�falba. Lehetetlen volt nem �szrevenni az arc�n a megk�nnyebb�l�st, melyet hamar felv�ltott a g�ny.
- H�t, Potter, ez mell� ment… - h�zta el a sz�j�t megvet�en. Erre �n v�rl�z�t�an elvigyorodtam. A hetykes�ge bosszantott. Nem is kicsit.
- Nem, Malfoy… Pontosan c�lba tal�lt – hangom kiss� elm�ly�lt �s rekedtesen hallatszott. Eltelt f�l perc, �s az �tok hat�sa is megmutatkozott. Egy szempillant�s alatt els�t�t�lt a terem. Hallottam a r�m�lt sikolyokat �s ki�lt�sokat. Hallottam a t�bb t�z Lumos-ki�lt�st, �s k�l�nb�z� v�ltozatait. De ezek semmit nem v�ltoztattak a t�nyen, hogy a teremben vaks�t�t volt, �s mindent bej�rt az a s�t�t, negat�v energia. Szinte tapintani lehetett a fesz�lts�get. �n t�k�letesen l�ttam mindent �s mindenkit. Ezt a var�zslatot nem ismert�k, �gy az ellen�tk�t sem. Harmadik f�zis. Hangtalanul suhantam v�gig a termen �s meg�lltam Malfoy h�ta m�g�tt.
- Nos, Malfoy, erre mit l�psz? – suttogtam a f�l�be, mire � �sszerezzent. A teremben n�ma csend honolt.
- Mi a franc ez, Potter? – k�rdezte enyh�n remeg� hanggal. �n v�laszul elvigyorodtam �s ell�ptem m�g�le. Kit�g�tottam a burkot, �gy az eg�sz teremben szabad j�r�som volt. Pansy Parkinson mellett �lltam meg, �s onnan suttogtam.
- Csak nem f�lsz, Malfoy? – Pansy erre felsikoltott �s elugrott mell�lem. Malfoy arra p�rd�lt, amerre �n voltam, de nem l�tott. L�ttam a zavart f�lelmet az arc�n. – Hm, j�l teszed… - susogtam �jra. Ism�t megv�ltoztattam a helyemet, �s a k�vetkez� pillanatban m�r k�zvetlen el�tte voltam.
- H�t, Malfoy, azt hiszem, ez a p�rbaj eld�lt – s�gtam oda neki. � p�lc�j�val fel�m suhintott… volna, de a var�zseszk�z a k�vetkez� pillanatban kirep�lt a kez�b�l, s �n megragadtam �t a tork�n�l fogva. Besz�k�tettem a k�rt, �gy ism�t csak kett�nk� volt a terep. Bal kezemmel a nyak�t fogtam, m�g a jobbal intettem egyet a p�lc�mmal �s elmormoltam az ellenvar�zslatot.
- Niteo Tamen – mindenki elkezdett hunyorogni a hirtelen j�tt f�nyt�l, majd d�bbenten kapkodtak leveg� ut�n, ahogy megl�tt�k Malfoy kiszolg�ltatott helyzet�t. � persze k�zd�tt. Kezeivel megragadta a csukl�mat, �s fesz�teni kezdte azt. Semmit nem �rt el vele, csak annyit, hogy a szor�t�som er�s�d�tt, mire � h�r�gni kezdett. Gonosz �lvezettel figyeltem, ahogyan v�szesen fogy a leveg�je, �s �ldottam az eszemet, ami�rt sz�rtam r� egy n�m�t� b�b�jt, miel�tt v�get vetettem a s�t�t vad�sz �tk�nak.
- Tudod mit? – suttogtam vesz�lyes hangon. – Tegy�k kicsit izgalmasabb� – a v�g�t m�r teljesen sziszegtem. P�lc�mat a mellkas�hoz nyomtam �s szabadj�ra eresztettem a sz�m�ra v�gzetes var�zslatot.
- Legilimens! – Malfoy szemei kit�gultak, �s teljes erej�vel azon volt, hogy kit�pje mag�t a kezeim k�z�l. Er�szakosan hatoltam az elm�j�be. Agyamat elbor�totta valami. Nem tudom, hogy mi. Mintha k�dben �lltam volna. Nem l�ttam, nem �reztem semmit. A tudatom mag�t�l cselekedett. �reztem Malfoy ellen�ll�s�t, �s hogy megpr�b�l okklumenci�val visszaverni. De persze nem siker�lt neki. A legrosszabb eml�kei k�zt kutattam. Itt volt egy �rdekes. Ebben a Nagy�r szerepelt, amint Cruciatusszal k�nozta Peter Pettigrewt. Szerencs�tlen ord�tott a k�nt�l, �s vonaglott a f�ld�n. Sz�j�b�l v�kony patakokban folyt a v�re egyenesen a padl�ra. Cs�pp, cs�pp. �reztem a sz�nalmat, mely akkor �tj�rta Malfoyt. Eml�ket v�ltottam. Egy teremben voltak. Hal�lfal�k �s a S�t�t Nagy�r. �reztem a retteg�st, amit akkor �rzett a mardek�ros fi�. A remeg�st, amelyet megpr�b�lt min�l jobban elrejteni, ahogy n�zte azon a torz arcon a k�jes �lvezetet, amint egy a falra felakasztott boszork�ny v�rzik el. Cs�pp, cs�pp. A holttest alatt m�r k�sz kis t�csa volt, �s az �ltet� ned� csak tov�bb folytatta ideg�rl� tev�kenys�g�t. Cs�pp, cs�pp. A szob�ban teljes n�mas�g uralkodott. A hal�lfal�k nem n�ztek se urukra, se a felkoncolt halottra. Az ott l�v� �j arcok, mint az ifjabbik Malfoy, Blaise Zambini �s Theodore Nott mereven, iszonyodva n�zt�k, ahogyan a meggyilkolt n� felv�gott tork�b�l �s has�b�l indult cseppek el�rik a f�ld�n elter�l�, egyre n�vekv� t�cs�t. Cs�pp, cs�pp... Egy hangos ord�t�s t�r�tett magamhoz. Malfoy keze g�rcs�sen szor�totta az eny�met, �s ord�tott. Merlin… Nem. Nem lehetett ott gondolkodnom, a feladatra kellett koncentr�lnom. �jra behatoltam az elm�j�be, most sokkal finomabban. M�s eml�kekre voltam most k�v�ncsi. �s meg is tal�ltam. A k�r�lbel�l egy �ves Draco Malfoy vid�man kacagva cs�rgette a cs�rg�t. Az �desanyja, Nacrissa ott �lt mellette �s egy boldog mosollyal figyelte csemet�j�t. A k�vetkez� eml�kfoszl�nyban Lucius volt �s Draco. L�ttam Draco �r�mt�l csillog� szemeit, ahogyan mes�lte az apj�nak, hogyan gy�zt�k le egyetlen egyszer a Griffend�l csapat�t kviddicsben. Lucius a v�ll�ra tette a kez�t, �s egy ritka, b�szke mosollyal az arc�n megjegyezte:
- Nem hi�ba, az �n fiam vagy – az utols� k�p pedig egy bizalmas bar�ti besz�lget�s volt a Roxfort k�nyvt�r�ban Nottal �s Zambinivel. Mosolyogtak, �s fesztelen�l besz�lgettek. �s az eml�kek v�get �rtek. Bent maradtam az elm�j�ben, �s az eny�met is kit�rtam. �gy tudtam �tvinni a gondolataimat.
- J�l figyelj most r�m, Malfoy. Ezeket az eml�keket direkt mutattam meg neked �jra. Most val�sz�n�leg le fogsz ker�lni a gyeng�lked�be, ott k�rlek, gondold �t, amit most mondok. Eml�kezz csak a rossz dolgokra. Voldemortra… Ez mindennapi lesz, ha be�llsz hal�lfal�nak. �s ezt nem lehet megszokni. Azt a borzalmat, amit ott �t�lt�l senkinek nem szabadna �t�lnie. �s most eml�kezz a j� dolgokra. Nem volt bel�l�k sok, val� igaz, de ha felveszed a S�t�t Jegyet, ezek az apr� �r�m�k is el fognak t�nni az �letedb�l �s nem maradsz m�s, mint egy teljesen ki�gett, �rzelemmentes b�bu Voldemort kez�ben. J�l gondold �t ezeket, Draco. Mert ett�l a d�nt�st�l a j�v�d �s az �leted f�gg. Ma �jf�lkor lemegyek hozz�d a gyeng�lked�re, �s akkor v�rni fogom a v�laszodat. J�l gondold meg, Draco Malfoy… - hirtelen v�ltam ki az elm�j�b�l �s elengedtem a nyak�t. � r�gt�n t�rdre zuhant, �n pedig h�tr�ltam k�t l�p�st. H�t, Malfoy nem n�zett ki valami f�nyesen, az t�ny. Remegett �s s�padt volt. M�g r�m n�zett tompa, sz�rke szemeivel, majd el�jult. Ebben a pillanatban sz�nt meg a burok, �s mindenki egyszerre kezdett rohanni Malfoyhoz. Parkinson �s Zambini �rtek oda el�sz�r, majd �ket k�vette Nott �s a t�bbi mardek�ros. �n k�zben csendben h�z�dtam h�tra, eg�szen a falig, �s n�ztem, ahogyan Piton helyet k�r, majd lebegtet� b�b�jjal kiviszi a teremb�l az ernyedt testet, �s a gyeng�lked� fel� veszi az ir�nyt. Ekkor Remus l�pett oda mell�m, �s percekig csak n�zett r�m azzal az �that� pillant�s�val.
- Mi volt ez, Harry? – k�rdezte, mire �n �szint�n feleltem.
- Fogalmam sincs, Remus – a di�kok figyelme r�m ir�nyult, �s �n komoran vettem tudom�sul, hogy egy ideig ism�t sugdol�z�sok �s mutogat�sok k�vetik majd az utamat. Senki nem j�tt a k�zelembe, csak Remus �lldog�lt mellettem. Eg�szen addig, am�g egy feld�lt Piton be nem rontott a Nagyterembe �s vill�ml� szemekkel n�zett r�m.
- Potter! – hangja metsz� volt �s kem�ny. – Most velem j�n, �s megbesz�l�nk n�h�ny dolgot – �n csak n�m�n b�lintottam �s elindultam fel�. A di�kok csendesen nyitottak nekem utat. Piton oldal�n l�ptem ki a teremb�l, �s n�m�n s�t�ltunk a pinc�kig. Jobban mondva �n s�t�ltam, Piton meg viharzott. Tudtam, hogy hossz� �s kem�ny perceknek n�zek el�be, de voltak �rveim. Piton el�ttem haladt, �gy megengedtem magamnak, hogy megr�k�ny�dve �s viszolyogva n�zzek a kezeimre.
Merlinre… Mi t�rt�nik velem?

K�vetkez�-->>