Harry �lmosan nyitotta ki a szem�t. A nap m�r jav�ban fent volt az �gen, ezzel kellemes, meleg f�nybe vonva a szob�t.

A z�ld szemek v�gigp�szt�zt�k a szob�t. Halv�ny mosollyal gondolt r�, hogy van, ami sosem v�ltozik. Az alacsony, lejt�s mennyezet, az �l�nknarancss�rga falak, melyekr�l a Chudley Cs�zlik mosolyg� kviddicsj�t�kosai integettek, a narancs �gynem�, f�lig nyitott, rumlis ruh�sszekr�ny, �s a kertre ny�l� ablak. �m egy valamit hi�nyolt. Vagyis valakit.

Ron.

�sszevont szem�ld�kkel �lt fel az � sz�m�ra �tv�ltoztatott �gyban, �s k�nyelmesen ny�jt�zott.

Hogy volt k�pes Ron �gy fel�lt�zni �s elhagyni a szob�t, hogy � nem �bredt fel r�?�s egy�ltal�n mi�rt nem �bresztette �t fel?

Miut�n semmi nyom�s indokot nem tal�lt, kim�szott az �gyb�l, �s a l�d�j�b�l el�kotort farmert �s inget mag�ra h�zta.

Engedett a cs�b�t�snak, �s odas�t�lt az ablakhoz.

Gy�ny�rk�dve pillantott ki a csodasz�p t�jra. A vetem�nyeskertben n�h�ny gn�m �l�lkodott, az udvar �s a k�rnyez� mez� z�ld n�v�nyei, a k�k �g �s a szikr�z� naps�t�s feldobta a hangulat�t.

Nincs m�r Voldemort, akit�l rettegni kell, nincsenek hal�lfal�k, hogy t�nkretegy�k a nyar�t.
Heted�v v�g�n ker�lt sor az utols�, mindent eld�nt� csat�ra, mely, ak�rhogy is igyekeztek, nem m�lt el vesztes�gek n�lk�l. Sok rendtagot elvesztettek, k�zt�k n�h�ny olyat, akit Harry is ismert. H�l�t adott Merlinnek, hogy k�zelebbi ismer�s�t nem �rte komolyabb trag�dia.
Miut�n v�gzett a hajdani S�t�t Nagy�rral, sok id� kellett, m�g fel�p�lt, mind testileg, mind lelkileg.

Megviselte a csata, s mikor arra �bredt, hogy nincs t�bb� Voldemort, akarva-akaratlanul esz�be jutottak azok, akik a sz�rnyeteg miatt vesztett�k �let�ket. A sz�lei, Cedric, Sirius… Persze voltak m�g rajtuk k�v�l rengetegen, de �ket nem ismerte, szerencs�re. M�gis neh�z volt feldolgoznia, hogy nem kell t�bb� retteg�sben �lnie, �s hogy v�r r� egy teljesen �j �let.

A h�bor� alatt Ronnal �s Hermion�val meger�s�d�tt a bar�ts�guk, mely szorosabb volt, mint valaha. Voltak m�g emberek, akikkel megv�ltozott az eddigi kapcsolata, de legink�bb egy bizonyos szem�llyel…

�m m�g miel�tt t�ls�gosan belemer�lt volna a k�nyes t�m�ba, megr�zta a fej�t, �s elszakadt az ablakt�l.

Kifel� menet mintha m�gia finom bizserg�s�t �rezte volna. Arra gondolt, hogy Ron biztos valami n�m�t� b�b�jt helyezett a szob�ra, hogy csendben tudjon aludni.

�sszevont szem�ld�kkel hagyta maga ut�n a l�pcs�ket �s fordul�kat. Gyan�s volt ez a nagy csend ilyen k�s�n az Od�ban.

Mikor le�rt, a nappali fel� vette az ir�nyt. Ahogy bel�pett a t�gas szob�ba, t�gra ny�lt szemekkel, elt�tott sz�jjal meredt a bent l�v� t�rsas�gra.

- BOLDOG SZ�LET�SNAPOT, HARRY! – hallatszott a hangos, ki�lt�s mindenfel�l.

Harry megszeppenve, dermedten �llt, �s csak t�togni tudott.

- H�t ez… ma… nem gondoltam… hogy… - csak habog�sra futotta a mellkas�t �sszeszor�t� �rz�st�l.

- Haver, nem mondod komolyan, hogy elfelejtetted a saj�t sz�let�snapodat? – k�rdezte Ron felh�borodottan.

- Nem, nem… csak… nem sz�m�tottam r� – motyogta, �s lehajtotta a fej�t er�sen k�zdve felt�rni k�sz�l� k�nnyei ellen.

- Ugyan, Harry dr�g�m. Nem kell zavarba j�nn�d! N�zd csak, itt van mindenki, hogy t�ged �nnepeljen. Tizennyolc �ves lett�l! – �lelte �t szeretetteljesen Molly Weasley.

Harry meghatottan vissza�lelt, �s hom�lyos tekintet�vel v�gign�zett a nagy szob�n. Az eg�sz Weasley-csal�d, Hermione, Dumbledore, Hagrid, Remus, Tonks… T�nyleg mindenki itt volt, aki sz�m�tott neki.

- K�sz�n�m – mondta mosolyogva.

- Kedvesem, ink�bb gyere! M�r elk�sz�tettem az eb�det.

- Eb�d? – n�zett kiss� zavarodottan a fekete haj� fi�.

- Harry, m�r d�l is elm�lt – kuncogott Hermione, mire a fi� kiss� elpirult.

***

Harry �gy �rezte, ez �lete legjobb napja. Az eb�d kint volt a kertben, egy rettenetesen hossz� asztaln�l, mely k�r�l mindannyian elf�rtek. Az eg�sz t�bbfog�sos �tkez�s alatt vid�m besz�lget�s, nevet�s hallatszott, a j�kedv �s a b�ke szinte k�zzelfoghat� volt.

Eb�d ut�n Hermione �s Ginny k�z�s er�vel bevonszolt�k a sz�linapost a nappaliba, ahol tucatnyi becsomagolt aj�nd�k v�rta. M�g miel�tt hangot adott volna d�bbenet�nek, minden jelenl�v� a kez�be fogta a maga csomagj�t, �s Harry fel� fordult.

A z�ldszem� fi� ism�t elpirult zavar�ban.

- Akkor kezdj�k mi – l�pett el� Arthur Mollyval az oldal�n. Mindketten meg�lelt�k az �nnepeltet, �s �tadtak egy dobozt. Harry kibontotta, �s mosolyogva vett el� egy fekete pul�vert, melybe z�lddel egy nagy H bet�t h�meztek.

- Majd t�len j� lesz – szipogta Mrs Weasley, �s meghat�dottan n�zte, hogy „nevelt fia” kih�z tov�bb� egy k�pet, mely sz�pen megmunk�lt k�pkeretbe volt t�ve.

- K�sz�n�m sz�pen – mosolygott r� a sz�l�kre, �s gyeng�den a doh�nyz�asztalra fektette a k�pet, melyen � �s az eg�sz Weasley csal�d rajta volt.

Az aj�nd�kok folyamatosan gy�ltek, Harry mindenkit meg�lelt, �s minden aj�nd�kot k�l�n megn�zett. M�r csak k�t ember volt h�tra.

- Akkor most �n j�v�k – l�pett k�zelebb Hermione, �s egy meleg �lel�s �s egy puszi k�s�ret�ben �tny�jtotta a sz�pen becsomagolt aj�nd�kot.

A fi� elvigyorodott, mikor l�tta, hogy egy k�nyv az. �sszevonta a szem�ld�k�t, mikor a bor�t�n nem l�tott c�met. Kinyitotta, �s az els� lap elolvas�sa ut�n d�bbenten n�zett a barnahaj� l�nyra.

- Ez…

- �n �rtam. B�b�jok, �tkok, b�jitalok �sszegz�se, amelyek seg�ts�g�nkre voltak a h�t �v alatt – mosolygott Hermione. – N�h�ny kisebb t�rt�net is beleker�lt, amiket nem hagyhattam ki, mondjuk a Sz�zf�l�-f�zettel kapcsolatban – vigyorodott el, mire Ron diszkr�ten k�hintett, Harry pedig �jra mag�hoz �lelte bar�tn�j�t.

- Nagyon k�sz�n�m. Igaz�n csod�s aj�nd�k – suttogta a l�ny f�l�be, majd mosolyogva belelapozott a k�nyvbe.

- Akkor m�r csak �n maradtam – j�tt a zavart motyog�s Ront�l, mire k�v�ncsian r�pillantott. A v�r�s haj�, langal�ta fi� bar�tja el� l�pett, �s �tny�jtott neki egy csomagot. Harry kiss� izgatottan bontotta ki az aj�nd�kot. Mosolyogva vette ki a csomagol�k k�z�l a leg�jabb Kviddics �vsz�zadai k�nyvet.

�m m�g miel�tt megk�sz�nhette volna, Ron k�zelebb l�pett, �s egy kisebb csomagot nyomott meglep�d�tt bar�tja kez�be.

- Nehogy azt hidd, hogy meg�szod ennyivel! – vigyorgott, �s kiss� idegesen figyelte, ahogy Harry kibontja az aj�nd�kot.

- Merlinre… - suttogta a var�zsvil�g megment�je, �s remeg� kezekkel lapozgatta a fot�albumot.

- Sajnos csak m�sodikos korunkban k�sz�lt az els� k�p, mert akkor volt�l itt el�sz�r – vakarta a fej�t zavartan Ron. – Ap�nak volt egy f�nyk�pez�g�pe, �s csin�lt egy csom� k�pet. Nem r�g tal�ltam meg a g�pet, ami m�r el�g cudar �llapotban volt, de siker�lt el�h�vatni a k�peket. �gy t�nik nem csak m�sodikban, hanem a t�bbi �vben is k�sz�ltek r�lunk k�pek, �s Hermione elvitte valami mugli helyre, ahol valahogy kivar�zsolt�k a lapokra – �sszegezte a szepl�s fi�, �s mosolyogva �lelte �t reszket� bar�tj�t.

- K�sz�n�m… k�sz�n�m sz�pen… - suttogta Harry, �s gyorsan megt�r�lte a szem�t.

Az albumban voltak k�pek, melyen Ronnal �s az ikrekkel gn�mokat hajig�ltak, volt, amikor p�rnacsat�t v�vtak, de m�g olyan k�p is, melyen Harry volt Siriusszal… A legutols� k�p a nagy csata ut�n n�h�ny nappal k�sz�lt, mikor Hermione nem b�rta tov�bb, �s zokogva �t�lelte a k�t fi�t…

Mrs Weasley bekapcsolta a r�di�t, �gy kellemes zene adta meg az alaphangulatot. A vid�m cseveg�s �jra elkezd�d�tt.

Harry mindenkire szak�tott egy kis id�t, besz�lgetett, �s eml�keket id�zett fel. Ez t�nyleg �lete legjobb napja volt. Csak ne lenne ott az a kis bosszant� gondolat, hogy valaki hi�nyzik…

Megpr�b�lt nem gondolni erre, de eg�sz nap nem tudta ki�zni ezt a hi�ny�rzetet.

***

A nap m�r lenyugv�ban volt, a vend�gek m�r elmentek, m�r csak Dumbledore volt ott. A Weasley-csal�d �s Hermione a parti marad�kait takar�totta el, m�g Harry az igazgat� t�rsas�g�t �lvezte a nappaliban.

- M�g egy te�t elfogadok – mosolygott Mollyra az igazgat�, mik�zben tekintet�t Harryn tartotta.

A fi�nak er�sen gyan�s volt az id�s m�gus csillog� szeme, �s �rezte, hogy k�sz�l valamire a v�n sz�rm�k.

Mikor m�r mindenki bent �lt a nappaliban, kopogtak. Ginny felpattant, �s kisietett az el�szob�ba ajt�t nyitni. Csak egy meglepett nyikkan�s hallatszott, majd motyog�s, dadog�s �s hadar�s.

- Ki az, Ginny? – k�rdezte Arthur, majd � is d�bbenten n�zett a szob�ba bel�p� alakra.

- Piton?! – ki�ltott fel Ron hitetlenkedve, majd a b�jitalmester metsz� tekintet�nek keresztt�z�ben elv�r�s�dve pontos�tott. – ���… Professzor… Mi j�ratban?

- Ah, Perselus, sz�val te is meg�rkezt�l! – pattant fel Dumbledore, �s nem foglalkozva az �t b�mul� emberekkel, odasietett a b�jitaltan professzorhoz.

– N�lad van minden? – k�rdezte, mire egy horkant�st kapott v�laszul. – Remek.

- Albus, megtudhatn�nk, hogy mi folyik itt? – k�rdezte tapintatosan Mr Weasley.

- Persze. Perselus volt olyan kedves, �s elhozta Mr Weasley, Miss Granger �s Mr Potter RAVASZ vizsgaeredm�nyeit.

- Hogyan? – sikkantott fel Hermione. A k�t fi� idegesen �sszen�zett. Pont most?

A barnahaj� boszork�ny odasietett egykori tan�r�hoz, �s kikapta a kez�b�l a fel� ny�jtott tekercset.

Ron is fel�llt, �s kiss� hat�rozatlanul elindult a rettegett professzor fel�, majd mikor k�zbe kapta az eredm�nyt, visszaiszkolt a hely�re.

Harry k�vetkezett.

Csak az�rt remegett, mert f�lt a vizsgaeredm�nyeit�l.

Csak az�rt dobogott olyan hevesen a sz�ve, mert izgult. A vizsga miatt.

Csak az�rt volt melege, mert j�lius v�ge volt, f�lledt ny�r.

Remeg� k�zzel ny�lt a pergamen�rt, �m legnagyobb d�bbenet�re, Piton elr�ntotta el�le a tekercset.

Zavartan pillantott az �js�t�t szemp�rba, melyek �rzelemmentesen p�szt�zt�k az arc�t.

- Mr Potter, ha van egy perce… - hagyta nyitva a mondatot, �s fej�vel a konyha fel� b�k�tt.

Harry kiss� bizonytalanul pillantott h�tra. Arthur �s Molly �rtetlen�l, Ron legink�bb ellens�gesen �s gyanakv�an, m�g Hermione elgondolkodva figyelte �ket. A kis t�l�l� meg sem pr�b�lta megfejteni az igazgat� furcs�n csillog� tekintet�t. Jobb, ha nem gondol bele, hogy mire k�sz�l Dumbledore m�r megint…

- Eh… Persze… - b�lintott, �s k�vette Pitont a konyh�ba.

Biztos csak az�rt h�vta f�lre, hogy k�z�lje vele, megbukott b�jitaltanb�l, �s �vet kell ism�telnie.

- �s… mi�rt is volt sz�ks�g erre? – szegezte a k�rd�st r�gt�n egykori tan�r�nak.

- Potter, azt hittem, az �vek sor�n t�relmesebb lett�l valamivel, de �gy t�nik csal�dnom kellett – v�laszolt g�nyosan a b�jitaltan tan�r, mire a fi� csak a szemeit forgatta.

- Megbuktam b�jitaltanb�l? – tette fel a sz�m�ra jelenleg legfontosabb k�rd�st. Piton elh�zta a sz�j�t.

- B�rmennyire is vagy gyengeelm�j�, nem foglak tov�bb tan�tani. �gy t�nik, a RAVASZ-vizsg�kra �sszeszedted magad valamelyest – mondta vontatottan, �m Harry m�r nem is figyelt r�. Kikapta a professzor kez�b�l a pergament, melyet Piton egy horkant�ssal fogadott. Hatalmas k� esett le a sz�v�r�l, mikor l�tta a nagy V bet�t a B�jitaltan tant�rgy mellett.

Megk�nnyebb�lten vette tudom�sul, hogy semmib�l nem bukott meg.

- Oh… H�la Merlinnek – s�hajtott fel, majd jelent�s�gteljesen Pitonra pillantott. Ennyi�rt nem h�vta volna f�lre a f�rfi, valami h�ts� sz�nd�ka volt vele…

A professzor csak inger�lten legyintett egyet, majd a tal�rja egyik zseb�b�l el�h�zott egy kis dobozk�t, melyet odany�jtott a fi�nak.

- Boldog sz�let�snapot, Potter – morrant a f�rfi, s ahogy a kis doboz kiker�lt a kez�b�l, �sszefont karral b�mult ki az ablakon f�l szemmel term�szetesen a fi� reakci�j�t figyelve.

Harry megszeppenve vette tudom�sul, hogy a Roxfort rettegett professzora sz�let�snapi aj�nd�kot vett neki.

Remeg� kezekkel vette le a dobozka tetej�t, �s fels�hajtott, mikor megl�tta, hogy mi van benne.

- Merlin… - suttogta, �s �vatosan v�gigsim�tott az ez�stl�ncon. Egy med�l is tartozott hozz�, amely egy k�gy�t �br�zolt. A szemei smaragdb�l voltak, az �llat sz�j�t kit�tva hatalmas fogait kivillantva p�zolt, �s Harry meg mert volna r� esk�dni, hogy egy halk sziszeg�st is hallott. – Ez gy�ny�r�…

�rtette a c�lz�st. A v�gs� csat�ban Piton szerint egy mardek�rost megsz�gyen�t� m�don k�zd�tt. Ebben nagyban k�zbej�tszott a fent eml�tett professzor, aki id�t, energi�t �s mag�t Harryt sem k�m�lve k�sz�tette fel �t a v�gs� csat�ra.

Eleinte nem ment k�nnyen, mindennaposak voltak a vit�k, de egy id� ut�n ezek elm�ltak, s elcsitultak a ked�lyek. Persze ez m�g nem jelentette azt, hogy nem vit�ztak elk�peszt� hevess�ggel, de a rosszindulat �s a harag megsz�nt.

A csata ut�n Piton volt az, aki seg�tett Harrynek �jrakezdeni. A kiv�lasztott h�s nem lett volna k�pes �jra talpra �llni, ha nem lettek volna az �lomtalan �lom-b�jitalok �s a f�rfi csendes jelenl�te, hogy megnyugodjon a lelke.

A k�vetkez� pillanatban m�r �rezte, hogy a h�v�s f�m a nyak�hoz simul, �s kedvtelve figyelte a smaragdszem� k�gy�t a nyak�ban.

K�t k�z ford�totta meg finoman, s szembetal�lta mag�t a b�jitalmesterrel.

- K�sz�n�m – mosolygott a f�rfire szel�den, majd kiss� meglep�d�tt, mikor a professzora k�zelebb h�zta mag�hoz.

- Ki mondta, hogy csak ezt kapod? – vonta fel a szem�ld�k�t Piton, mire Harrynek gyorsabban kezdett verni a sz�ve.

Engedte, hogy a f�rfi eg�szen k�zel h�zza mag�hoz �s ajkait finoman az �v�hez �rintse.

M�g miel�tt igaz�n bele�lhette volna mag�t, a cs�knak m�r v�ge is szakadt.

Hirtelen ragadta meg a b�jitaltan professzor gall�rj�t, �s mag�hoz h�zta.

A sz�pen �velt, keskeny ajkakra tapasztotta az �v�it, �s m�g k�zelebb h�z�dott Pitonhoz.

A f�rfi ajkai magny�ltak, s nyelve a k�vetkez� pillanatban m�r a sz�j�t t�rk�pezte fel. Hosszan, szenved�lyesen cs�kol�ztak, �m ennek hamarosan a leveg�hi�ny vetett v�get.

Harry kifulladtan, �mde v�gtelen�l boldogan n�zett az �t gyeng�den figyel� s�t�t szemekbe.

- K�sz�n�m – suttogta m�g egyszer, �s �t�lelte a f�rfit.

M�g p�r percig �lltak ebben a meghitt, b�k�s csendben, �m az egyre hangosabb besz�d kiz�kkentette �ket.

- Vissza kellene menn�nk – suttogta Perselus.

- Igen, vissza – �rtett egyet a smaragdszem� fi�, �m semmi jel�t nem adta, hogy val�ban menni k�v�n.

Az id�sebb m�gus finoman eltolta mag�t�l a fiatalabbat, �s egy ritk�n l�that�, mosolyszer� sz�jh�z�ssal aj�nd�kozta meg a fi�t.

***

- Na, milyenek lettek az eredm�nyeid? – szegezte neki r�gt�n a k�rd�st Hermione.

- Nem buktam meg semmib�l – vigyorgott a feketehaj� fi�.

- Haver, �n sem! – hallatszott Ron �r�mteli ki�lt�sa. – De akkor, ha el�rted mindenb�l a megfelel� szintet, mi�rt nem jelentkezel az aurork�pz� programba? – k�rdezte kiss� csal�dottan, mire minden tekintet Harryre szegez�d�tt.

- Nem oda jelentkezt�l? – n�zett zavartan Hermione.

- H�t… Nem – k�hintett Harry. – Az a helyzet… hogy m�r van �ll�som…

- �ll�sod? M�ris? �s mi nem tudtunk r�la? – csod�lkozott Mrs Weasley.

- Ez… nem olyan… - motyogott a fi�, �s nem ker�lte el a figyelm�t Perselus k�v�ncsi, kiss� meglepett pillant�sa.

- Harry m�r �ll�st kapott a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� szakiskol�ban, mint S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�r – jelentette ki der�sen Dumbledore.

- Hogyan? – mindenki meglepet�s�re a k�rd�s Pitont�l sz�rmazott.

- A csata ut�n nem sokkal megk�rtem Harryt, hogy tan�tsa a t�rgyat. � elfogadta – mosolyodott el sz�lesen az igazgat�.

- �s nek�nk nem sz�lt�l? – k�rdezte v�dl�n Ron, mire Harry elvigyorodott.

- Meglepet�snek sz�ntam – mondta, �s Pitonra pillantott, aki furcs�n el�gedett k�pet v�gott.

Na igen… �rdekes �veknek n�znek el�be, imm�r tizennyolc �vesen, tan�rk�nt, Perselusszal az oldal�n.

V�ge~