D�h�sen �lltak egym�ssal szemben. M�r kezdett elege lenni bel�le. Nem volt el�g k�t m�sik t�rs�t v�gighallgatnia, r�k�ldt�k m�g �t is. Tudta, hogy az idegei nem fogj�k sok�ig b�rni…
- Nem mehetsz el! – ism�telte meg a v�r�ses-barna szem� fiatal f�rfi d�ht�l remeg� hangon, mire � csak g�nyosan felhorkant.
- Ezt nem te mondod meg – mondta �rzelemmentes hangon. Elege volt ebb�l az eg�szb�l.
- K�teles vagy maradni! Te is itt tan�tasz! Csak az�rt, mert valami nem �gy van, ahogy te akarod, m�g nem kell vil�gg� menni! – kiab�lt, mik�zben k�l�nleges szemei szinte izzottak – Ez teljesen olyan, mintha megfutamodn�l, ugye tudod? – sziszegte d�h�sen. Erre a smaragdz�ld szem� arca megr�ndult. Ha tudn�, hogy mennyire igaz, amit mond… - mosolygott f�jdalmasan mag�ban. �m kifel� m�g mindig semleges arcot mutatott. Z�ld tekintet�t v�gigj�rtatta a m�sikon. Igaz�n k�l�nleges teremt�s volt. Lapock�ig �r� mogyor�barna haj, rendk�v�li barna szemek, amelyek gyakran v�r�ses sz�nben pomp�ztak. Mint p�ld�ul most. Napbarn�tott, selymesnek tetsz� b�r, feszes izmok. �r�kig el tudta volna n�zni, de azt�n esz�be jutott, hogy neki dolga van.
- Mondd, aminek akarod, nem �rdekel – v�laszolta len�z�en �s elindult kifel�. Min�l el�bb el innen…
- �, hogy a vill�m csapna bel�d! – ki�ltott fel a t�rsa, majd r�szegezte a p�lc�j�t – Felel�ss�ggel tartozol az iskol��rt k�gy�nyelv�. Stupor! – ki�ltotta el mag�t a v�r�s szem�. �, reflexeinek k�sz�nhet�en megragadta a m�sik kez�t �s f�lre r�ntotta. Testi er�f�l�nyben volt �s ezt ki is haszn�lta. Kezeivel megragadta a csukl�it, ezzel a falhoz szor�tva azt.
- Engedj el te szem�t! – kiab�lta kipirult arccal „�ldozata”, mire � elvigyorodott.
- Ej, ej… Az el�bb m�g nem akart�l elengedni, most m�r hirtelen szem�t vagyok? – h�zta fel a szem�ld�k�t �s eg�szen k�zel hajolt a cs�b�t� cseresznyesz�n ajkakhoz.
- Hagyd… abba… - suttogta elhal� hangon, mire � nem b�rta tov�bb, lecsapott a barna haj� ajkaira. Forr� volt �s �des. A teste azonnal reag�lt erre az �rtatlan �rint�sre, a benne l�v� vad�llat fel�bredt �s k�vetelte a kiel�g�l�st. A fiatalabb f�rfi remeg� test�t a saj�tj�hoz pr�selte �s hagyta, hogy eluralkodjon rajta a mindent els�pr� v�gy. Addig ostromolta a v�r�s szem� ajkait, m�g azok megad�an s�hajtva meg nem ny�ltak neki.

Eleinte elfojtott s�hajok �s ny�g�sek t�rt�k meg a szoba cs�ndj�t, majd m�ly morran�sok. Ezek ut�n, p�r perc eltelt�vel m�r hangos zih�l�sok, k�jes ny�sz�rg�sek, v�g�l egy �les ki�lt�s �s egy elfojtott ny�g�s.

Elb�v�lve figyelte karjaiban tartott, alv� sz�ps�get. A mindig z�rk�zott, �rz�ketlen arc most megannyi �rzelmet t�kr�z�tt. Szomor�s�got, keser�s�get, szeretetet. Nem b�nta meg ami t�rt�nt. Csup�n keser�en vette tudom�sul, hogy pont most t�rt�nt meg az, amire oly r�gen v�gyott. Megfeledkezve a k�lvil�gr�l, gyeng�den v�gigsim�tott a mogyor�barna hajon, a napbarn�tott, puha arcon, keskeny nyakon, v�llakon. Engedett m�g mag�nak n�h�ny percet a gy�ny�rk�d�sre, majd egy neh�z s�hajjal elt�volodott a szenderg� angyalt�l �s kik�sz�l�dott az �gyb�l. Lassan felvette sz�tdob�lt ruh�it, pr�b�lva min�l jobban elod�zni a t�voz�st, de tudta, hogy mennie kell. M�g nyomott egy utols� gyeng�d cs�kot a sz�pen �velt ajkakra, feljebb h�zta a takar�t a v�kony testen �s h�tra sem n�zve kil�pett a szob�b�l. Felsietett a l�pcs�n, v�gig a folyos�kon, �t az el�csarnokon, m�gnem ki�rt a parkba. Az iskola hoppan�l�sg�tl� b�b�jai az � var�zserej�hez is hozz� voltak kapcsolva, �gy most k�nny� szerrel feloldotta azt egy percre. Nem n�zett h�tra. Minden sejtje az�rt ki�ltott, hogy vessen m�g egy utols� pillant�st szeretett iskol�j�ra, de tudta, hogyha megteszi, akkor nem tud elmenni. �sszeszor�tott fogakkal rendezte von�sait, majd alig f�l perc m�lva m�r csak a szem�ben csillog� szomor�s�g mutatta �rzelmeit.
- Sajn�lom Godrik – suttogta m�g alig hallhat�an, ezut�n Mardek�r Malaz�r elhagyta az iskol�t.